Török-amerikai kapcsolatok: közel a kenyértörés

A vízumkiadás kölcsönös megtiltása megmérgezi a NATO-szövetségesek viszonyát

Négyéves mélypontra süllyedt a török-amerikai kapcsolat. Október 8.-án az ankarai amerikai nagykövetség bejelentette, hogy leállítja a vízumkiadást, egészen addig, amíg Törökország nem kötelezi el magát a diplomáciai képviselet, és annak dolgozói biztonsága iránt. Törökország válasza órákon belül megérkezett: bejelentették, hogy nem adnak ki vízumot amerikai állampolgároknak (körülbelül félmillió amerikai látogatott Törökországba az elmúlt év során).

A hírre a török líra 6,6%-ot esett a dollárral szemben, a tavaly nyári, sikertelen katonai puccskísérlet óta ez a legnagyobb ilyen irányú mozgás. A Turkish Airlines részvényei pedig 8%-ot zuhantak.

A lőporos hordót berobbantó szikra Metin Topuz október 4.-ei letartóztatása volt. Topuzt, az amerikai követség török alkalmazottját, kémkedéssel és összeesküvéssel vádolták meg. (Közel 50 ezer embert vettek őrizetbe hasonló vádakkal az elmúlt esztendő során.) A fő bizonyítékot az ügyben olyan beszélgetések szolgáltatták, melyeket a férfi négy éve folytatott a Gülen-mozgalomhoz köthető tisztviselőkkel. A Hizmetnek is nevezett szervezetet a puccskísérlet irányításával vádolják. Az amerikai követség azonban a vádakat alaptalannak ítélte.

Nem ez az első hasonló incidens. Márciusban letartóztatták az egyik törökországi amerikai követség fordítóját, akit egy betiltott kurd felkelőcsoporthoz való tartozással vádoltak meg. Andrew Brunson, amerikai lelkész pedig közel egy éve van török börtönben. Őt gülenistákkal való kapcsolattartás miatt helyezték vád alá. És a sornak valószínűleg még nincs vége. A vízimügy után alig egy nappal a török hatóságok beidézték az ankarai amerikai követség egy másik dolgozóját. Ráadásul feleségét és két gyerekét őrizetbe vették. Október 11-én pedig a The Wall Street Journal (WSJ), amerikai gazdasági szaklap egyik munkatársát ítélték többéves börtönbüntetésre, terrorizmussal összefüggő vádak miatt. A török-finn kettős állampolgárságú újságíró Amerikában tartózkodott az ítélet meghozatala idején.

Bár Donald Trump, amerikai elnök, Recep Tayyip Erdogan, török államfővel történt szeptember 21.-ei találkozója során kijelentette, hogy a két NATO-ország ugyanolyan közel áll egymáshoz, mint korábban, a két állam kétoldalú kapcsolata már évek óta hanyatló tendenciát mutat. A török közvélemény nagy része szentül hiszi, hogy a tavalyi, sikertelen államcsínyben Amerika keze is benne volt. Ennek egyik oka az lehet, hogy a puccs irányításával megvádolt Fethullah Gülen, emigráns szúfi hitszónok az egyesültállamokbeli Pennsylvaniában él. Erdogan elnök közel egy éve folyamatosan kéri az imám kiadatását Washingtontól. A bizonyítékok gyűlnek ellene, ám még mindig messze nem meggyőzőek.

Törökország a kurdok támogatása miatt is neheztel az Amerikai Egyesült Államokra. Az USA ugyanis támogatja a szíriai kurd milíciákat a magát „Iszlám Államnak” (ISIS/IS) nevező terrorcsoporttal szembeni harcban. Ankara azonban a kurd harcosokat is terroristáknak tekinti. Amerika pedig azért neheztel a törökökre, mert a kormányzat 2015-ig szemet hunyt az ISIS tevékenysége felett, melyet a határ mindkét oldalán folytatott. Erdogan eddig sem volt népszerű Amerikában, ám tavasszal tekintélye újabb csorbát szenvedett. Testőreiről ugyanis olyan felvételek kerültek napvilágra, melyek szerint békés tüntetőket vertem össze, nem messze a Fehér Háztól.

A török akarnok először John Bassal, az ankarai amerikai nagykövettel akarta elvitetni a balhét a vízumincidens miatt. „Nem tekintjük az Amerikai Egyesült Államok képviselőjének!”.mondta október 10.-én Erdogan. Az amerikai külügy azonban válaszul világossá tette: a vízumok kiadásának tilalmáról a „legfelsőbb szinten” döntöttek. A konfliktus ezzel tovább mérgesedett.

Elemzők egyetértenek abban is, hogy a diplomaták mindkét oldalon azon fognak dolgozni, hogy a konfliktus ne eszkalálódjon tovább. Ám olyan sértődékeny és lobbanékony vezetőkkel az élen mindkét oldalon, mint Erdogan és Trump, semmi sem biztos.

Forrás: The Economist