Visszatért a kínzás gyakorlata Törökországban a tekintélyes brit lap szerint

A The Economist, tekintélyes brit gazdasági szaklap múlt heti számában arról ír: visszatért a kínzás gyakorlata Törökországban, és a tisztogatás egyre brutálisabb formát ölt.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a cikk fordítását.

Maszkos kommandósok törtek rájuk a délkelet-törökországi diyarkabiri lakásukban a decemberi éjszaka közepén, mondja Tulay Yer-Celik. A következő két órában Yer-Celik asszonynak, néhány hónapos gyermekének, és az anyósának végig kellett hallgatniuk, ahogyan a kommandósok a szomszéd szobában Omert, a nő férjét verik. Az erőszaknak csak akkor lett vége, amikor a rendőrök megérkeztek. Celik, a férj, a Dicle Haber nevű kurd hírügynökség újságírója volt. A kisebbségi jogokért is kiálló médium egyike volt azoknak, melyeket, összesen 150-et, betiltottak a tavaly nyári, sikertelen, véres katonai puccskísérlet után. Celiket pedig két hétig tartották fogva Diyarkabirban. A férfit ezután egy Isztanbul-közeli, fokozottan védett börtönbe vitték, ahol jelenleg is raboskodik. Vádat csak június végén emeltek ellene: a vádirat szerint a török energetikai miniszter kiszivárogtatott e-mailjeiről írt cikkeket, amellyel bűncselekményt követett el. Akár 16 évet is kaphat.

A Recep Tayyip Erdogan vezette török kormány a 2000-es évek elején még a „zéró tolerancia” elvét hirdette meg a kínzással szemben. Ám a tavalyi puccskísérletet követő, és a kurd fegyveresekkel szembeni tisztogatások visszahozták a toleranciát. Jogvédők számos esetét tárták fel a kínzásoknak a török börtönökben, melyek a veréstől a nemi erőszakig, illetve az azzal való fenyegetésig terjednek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Törökországba látogató képviselője tavaly elterjedtnek nevezte a kínzást a kis-ázsiai országban.

A Human Rights Watch (HRW) nevű emberjogi szervezet nemrég követelte a török kormánytól, hogy vizsgálják ki négy, Gülen-kapcsolatokkal vádolt személy elrablását. (A török kormányzat a szektaszerű iszlamista csoportot vádolja a tavalyi államcsíny irányításával. A négy férfi egyébként azon, közel 110 ezer ember közé tartozik, akiket tavaly nyár óta elbocsájtottak az állásukból.) Négyük közül egy személyt később hivatalosan is őrizetbe vettek. Ő ezután azzal vádolta meg a börtönőröket, hogy megkínozták. A török hivatalnokok azonban visszautasították a panaszát. „Nincs kínzás a börtönökben”-nyilatkozták.

Hasonló botrányos esetek az ország délkeleti felében is történtek, ahol jelenleg is folyik a két éve újra fellángolt harc a kurd fegyveresek és a török hadsereg között. A konfliktus, és az azt kísérő terrortámadások eddig összesen 3000 életet követeltek. Augusztus ötödikén például a biztonsági erők, válaszul egy rendőrtiszt megölésére, Sapatan, kurd falu tucatnyi lakóját kizavarták a házaikból, majd a főtéren összeverték őket. 36 embert pedig le is tartóztattak: őket tovább verték vasbotokkal és kampókkal a helyi rendőrőrsön, legalábbis egy odalátogató kurd politikus szerint.

A fenti eset miatt egy rendőrtisztet később felfüggesztettek állásából, ám a hasonló ügyek kivizsgálása még mindig ritka. Tavaly a terrorellenes akciókban résztvevő hatósági személyek számára jogi mentességet biztosítottak. Berat Albayrak, energetikai miniszter, az elnök sógora, múlt héten azt mondta: ha meglát egy gülenistát, azonnal késztetést érez arra, hogy megfojtsa. Pedig néhány éve a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) még joggal állíthatta, hogy véget vetettek a kínzásnak, jegyzi meg Andrew Gardner, az Amnesty International (AI) nevű jogvédő szervezet képviselője. „2015 óta azonban ezt a sikert a feje tetejére állították” –teszi hozzá.

A mindezekre adott nemzetközi válasz eléggé gyenge. Kilenc hónappal ezelőtt, egy tényfeltáró missziót követően, az Európa Tanács Kínzás Meggátlásáért Felelős Bizottsága részletes jelentést készített a török börtönökben tapasztalható kínzásokról és rossz körülményekről, melyet átadtak Erdogan elnöknek. Törökország azonban nem tette nyilvánossá a jelentést. Az Európai Unió (EU) egyes politikusai, köztük Angela Merkel, német kancellár, többször beszéltek ugyan a török csatlakozási tárgyalások felfüggesztéséről, ám ez mindezidáig nem történt meg.

Mindezek mellett a jogsértéseket feltárók is egyre növekvő mértékben válnak maguk is áldozatokká. Nyolc emberjogi aktivista, köztük az Amnesty törökországi igazgatója, és két európai polgár van rácsok mögött július óta, valóságtól elrugaszkodott összeesküvések vádjával. Hasonló nyomás van az újságírókon is. Amikor a sapatani falusiakról készült képek felkerültek a közösségi média felületére, a tartományi kormányzó arról beszélt, hogy a sebesülésekkel borított hátú embereket valójában nem kínozták meg. A kormányzó szerint minden ellenkező értesülést a „terroristák propagandája” befolyásolt.

(A fenti írás a The Economist, brit gazdasági szaklap múlt heti számában jelent meg. Az online és a print kiadásban is, „Összeverve” címen, az „Európa”-szekcióban található a cikk.)

Forrás: The Economist