Törökország: írók a rácsok mögött

Selahattin Demirtas, a baloldali kurdbarát Népek Demokratikus Pártjának (HDP) bebörtönzött elnökjelöltje nemrégiben adta ki első novelláskötetét. Ezzel csatlakozott a Törökországban börtönbe zárt írók egyre nagyobb csoportjához.

Demirtas dedikálása volt az egyik legnépszerűbb esemény a tavaly őszi török könyvvásáron: Hajnal című kötetének összes példányát órák alatt elkapkodták. Azóta már több mint 200 ezer példányt adtak el belőle Törökországon és külföldön. A politikus első szépirodalmi műve novellák gyűjteménye. A politikai szatírák mellett más írások a kurdok és más kirekesztettek életéről szólnak, de a kelet-törökországi kisebbség saját fogyatékosságait sem hallgatja el Demirtas. Ír például a kurdok között még mindig létező „becsületgyilkosság” intézményéről.

„Van egy török mondás: ha író akarsz lenni, börtönbe kell menned”-ezt már Burhan Sönmez, a PEN, nemzetközi irodalmi társaság törökországi elnöke mondja, aki diákkorában maga is megjárta a börtönt: ekkor született díjnyertes kötete (Isztanbul, Isztanbul).

Sönmez szabadonbocsájtása mellett annak idején több író is kampányolt. Közülük többen is megjárták a börtönt, például Sevgi Soysal feminista írónő, vagy Orhan Kemal.

Güray Öz, az ellenzéki Cumhurriyet lap egykori munkatársa emigrációban adott ki novelláskötetet, miután egy ideig börtönben ült Törökországban. Egy interjúban a börtönt nevezet művének „atyjának”. A Cumhurriyet főszerkesztője jelenleg is börtönben van: ő is novellát írt fogságáról.

A tavaly nyári, sikertelen katonai puccskísérlet óta Törökország több újságírót és írót börtönzött be, mint bármely ország a világon. Köztük van Ahmet Turan Alkan is, a Jobbom című novella szerzője, aki a Zaman nevű, ellenzéki lapba is írt, annak betiltása előtt. Perében kizárólag kormánykritikus cikkeit használják fel ellene bizonyítékként. Közben továbbra is ír, ám mégis azt nyilatkozta, hogy nem szereti a börtönirodalmat, sokkal jobban szeretné, ha olvasói elvonatkoztatnánnak az ő személyes helyzetétől.

Az írók amúgy sincsenek könnyű helyzetben Törökországban. A kormányzat megpróbálja financiálisan is ellehetetleníteni az ellenzéki művészeket, például a kritikus könyvkiadók felvásárlásával. Így járt nemrég a D&R nevű kiadó is. A fentebb említett Sönmez azonban bizakodó: szerinte sok bátor kiadó továbbra is fel fogja vállalni a kritikus hangok terjesztését. Példakén hozta fel az 1980 és 1983 közötti katonai diktatúrát, amikor szintén nem sikerült mindenkit elnémítani.

Forrás: The Guardian